Be kell valljam, az eleje nekem már tök homály. Meaculpa és egyebek, igen. Néha felbukkanak különböző emlékképek, amiken vagy sírok vagy nevetek. Attól függ, mifélék.Ülök itt a 4 évünk fölött és egy mondat zakatol a fejemben. Előtörténetnek annyit, hogy veszekedtünk.…

- Ugye tudod, hogy ez már ölelés?- Fogd be! Én vagyok az a személy.(nem tudok leállni a Grace Klinikával.)

Sade jó, erre a napokban jöttem rá. Egyik nap találtam a gépen egy számot és azóta csak ezt dúdolgatom. Ez különösen a rekedtségem virágkorában volt kellemes minden körülöttem lévő fülelőnek. Mostanában úgyis nagy művészek mondataiból élek, ezek tartanak életben. Ezért…

Ma, ahogy tettem vettem itthon, rájöttem: egy hónapja blogolok itt. És, hogy egy hete csinálom a semmit, azt is aktívan.Először a blogról írnék kicsit. Sokat változtam mióta itt írok, sokan nem tudják, hogy itt írok. Azért a biztonság kedvéért írtam egy postot az előző helyen.…

Most, hogy lekerült rólam a vizsgaidőszak fekete szemüvege, mindent tisztábban látok. Fél napja van ez az állapot (tegnap 12 körül adta le az indexemet a tanulmányi osztályon) és, azt hiszem, szeretem a szemüvegtelenséget.Fura érzés megélni dolgokat egyetemistaként. Az ember…

Megint sok dolog történt, pedig csak egy nap telt el. Nekem pedig a terápiás íráshoz kell folyamodnom. Különösen, ha tényleg ezzel akarok foglalkozni...A bukási arányom (magamhoz képest) igen magas. Egészen konkrétan: (eddig) háromból kettő. Tegnap kritikus nap volt, a…

Fáradtan, fél szemmel, még utoljára átfutom Ottót. És közben mosolygok. Vagy ha nem is, de nem sírok. Hát, most őszintén: kell ennél több?