Tegnap voltunk Annussal Szentendrén. Csodás hely ez, sokszor kell még oda menni. Az se lenne baj, ha kicsit tovább sütne a nap, és tovább lenne világos. Egészen feltöltődtem ott. Sokat beszélgettünk, vettünk csokit és ettünk fagyit és sok képet csináltunk. És ittunk kávét, és ettem szendvicset egy csodás kis kávézóban. Olyan az a hely, mintha hirtelen elutaztunk volna Görögországba, bár még sosem voltunk, voltam ott, de ilyennek képzelem. Napfényes, szűk utca majdnem végén egy napfényes kis kávézó, kedves pincérfiúval és kutyával. Az utóbbi a fontos. Idézgettünk stand-up comedy-t és csak azokat beszéltük ki, akik eszünkbe jutottak. Legközelebb a várat vesszük célba, méghozzá Budán.
Bár ma este megígértem (magamnak), hogy nem írok, de írni kell. Sokszor említettem már, lassan elcsépelt klisévé válik: segít élni. Bár, azért lélegezni sem árt.
Ezt a számot most fedeztem fel. "All I want is a picture of you, All I want is to get right next to you, All I want is your picture in a locket, Your face in my pocket. (...) There is no fiction, That will truly fit the situation, I'm documenting every detail, Every conversation"
Nem tudom eldönteni: félig tele vagy félig üres. Most tényleg nem. Tán, ha aludnék... sokat, az segítene.
