Ma a következő dolgokon gondolkodám:
- "Kire ütött ez a gyerek (mármint én)?" Biztos a zanyjára. Mert hisztis, mert durci, mert morci, mert lusta, mert hirtelen haragú, mert néha elborul az agya. Bárcsak Anyutól is jönne valami, amikor ideges vagyok...
- Miért álmodtam a zapámmal? Nem láttam őt még soha, még a nevét sem tudom és úgy álmodtam vele, hogy láttam az arcát. De már nem emlékszem rá. Először nem hitte el, hogy én vagyok, hogy valóban én vagyok az, aki és, akit ő ott és akkor. Pedig de. Aztán csillogni kezdett a szeme, mikor én (nem tudjuk, miféle megfontolásból) elmondtam, hogy hova járok Nagyintézménybe, hogy mi leszek, ha nagy leszek, hogy mi van velem. Mintha egy régi ismerőssel találkoztam volna, és csak úgy elmeséltem volna, mi történt mióta nem találkoztunk. (Mondjuk megszülettem.) Cunci volt az, aki bemutatott minket egymásnak, pedig valójában ő sem tudja hogy is van ez. A kora, mármint a zapámnak nem stimmelt és kinézetre sem olyan, mint ahogy a legenda tartja. Azért (bár kötelék semmi), elgondolkodtam azon, hogy vajon megérzi-e a rosszat az ember lánya még így is? Mármint úgy, ahogy én meg ő.
- Hogyan lehet az, hogy ma, elsején mindenki dolgozik meg ismerek olyat is, aki vizsgázik?Pedig május 1. minden bizonnyal munkaszüneti nap. Ha tegnap volt május 31-e akkor ma elseje van, tehát akkor ma nem kell dolgozni/vizsgázni! Gyorsan telefonálnom kell a még nem vizsgázónak, hogy ne parázzon! Aztán, pár ébren töltött perc után, rájöttem, hogy május 31 után nem május, hanem június elseje jön és az már nem munkaszüneti nap. És egyébként sem az Időtlen időkig-ben vagyunk.
- Hogyan kívánhatja azt egy mármajdnemfelnőtt gyereklány a ma születésnapját ünneplő anyjának, hogy "Ez egy hosszú és kínkeserves történet"? Ha ez valóban így lenne, ezt akkor sem és ismerve az elmúlt 4 év történetét, pláne nem. Felvágták a nyelvét, én viszont a száját szappannal mosnám ki, az tutizicher! No, nem mintha én rajonganék ezért az elbaszott családi kapcsolatért, de a "Boldog születésnapot! Ünnepelnek már a fanfárok?" talán mégis jobb egy fokkal. És nem azért, ismétlem nem azért, mert én mondtam. (azt már csak zárójelben merem közölni, hogy az ünnepeltnek a felvágott nyelvű mondat tetszett jobban, mert az én dumám ebben a korban már nem illendő, és (szerinte és Kiss Ádám szerint is) "Ebben a korban a happy már eltávolodik a birthdaytől". Talán szorosabbra kéne fűzni a családi szálat és akkor az én kedves, szeretetteljes dumám nem kapna akkora leszólást, hogy még most is a béka feneke alatt kuporog)
- Miért ettem annyit, hogy mozdulni sem tudok?
- Miért kell ennyit tanulni a hülye vizsgaidőszakban? (talán mert az a neve, hogy vizsgaidőszak?)
- Minek olvasom a különböző blogokat/fórumokat/vendégkönyveket ha úgyis csak felhúzom magam rajtuk? Árt az arcbőrömnek, feleslesleges.
- Itt a nyár első napja, miért kell féltéli kabát?
Ez csak egy szokásos, június elseje volt, én mégis elfáradtam benne (minek gondolkodsz ennyit?)
ui.:
- Dudálj, ha Emily Gilmore játszótérnek tekinti az agyadat!
- Tü-tüü.
