Egészen pontosan kettő perc kellett, hogy beleszeressek ebbe a számba. Végre nem egy hosszú percekig nyúló nyál, amit egészen addig csűrnek és csavarnak ameddig bele nem folyik a fülembe.

Körülbelül fél órája hallgatom folyamatosan és jól érzem magam tőle. Tudom, hogy vannak olyan dolgok, amiknek máshogy kellene lenniük és azt is tudom, hogy bizonyosan máshogyan is lesznek. Csak meg kell, hogy érjek rájuk. "Mármint ahogy a szőlő vagy az alma." Átmenet ez a mostani állapot, a múlt és a jövő között. Igyekszem kibírni, bár bevallom: nehéz. Sok és magas lépcsőkön lépdelünk most és messze még a sor teteje. De a lényeg, hogy együtt megyünk, és "ha nem jössz megesznek a tigrisek". 

Feelin' all alone without a friend, you know you feel like dyin'.