Két dologra riadtam fel az előbb, a mély és megnyugtató, éjfél előtti álmomból.
Riadalom I.: nem jelentkeztem vizsgakurzusra a második félévben, nem folytathatom tovább az egyetemet, mást kell keresnem. Rögtön be is kapcsolatban a gépet, remegő lélekkel iszkoltam az internetes, egységes tanulmányi rendszer felé.
Riadalom II.: vesémbe belenyilalt pár perce (Ámor) a fájdalom, azóta is fáj, szúr és ég. Nem először, de eddig azt hittem a kemény, nagyintézményi szék a fájdalom okozója. Nem tetszik ez a fájás. Azt hiszem, holnap irány a háziorvos. Nem tetszik továbbá: reggeli hányingerem, hogy kerülget az ájulás, hogy hirtelen, csak úgy a semmiből felfordul a gyomrom, megszédülök és iszonyatosan fáradt/gyenge vagyok. Nem, nem vagyok terhes (maximum gondterhes), hacsak nem termékenyítettek meg a téli mínuszok. Hogy mi ez? Nem tudom. Holnap testgyógyászhoz, csütörtökön lélekgyógyászhoz vagyok hivalatos. Bár a testiben még nem vagyok biztos, reggel meglátjuk hogy vagyunk, hogy vagyunk
Persze csak akkor, ha nem jönnek megint a rémek álomruhát öltve és forgom végig az éjszakát, mint ökör a nyárson. Majd másnap úgy nézek ki reggel, mint aki lenyelt egy romlott hóembert egészben. És úgy is érzem magam. Most bezzeg álmos vagyok, de hát nem merem így álomra hajtani a fejem. Párnára meg még kevésbé.
utóirat (szeretlek): Riadalom I. megoldva. Szerencsére az internetes, egységes tanulmányi rendszer megmondta a tutit. Egyébként pedig nem kellett jelentkezni, jelentkeződtem a két vizsgakurzusra magamtól, illetve a rendszer által. Biztos a vesém üzent és azért álmodtam ilyen rémet. A vesém (és az ördög) nem alszik!
