Újra és újra hőemelkedésem van, szerintem ezen a hőmérsékleten működöm. Nem mondom, hogy jól vagyok, se így, se úgy, de majd rendbejövök. Azt hiszem, leértem a szakadék aljára és ott építettem egy csigaházat. Egy vastagfalú, szigetelt csigaházat. Most a legbelső szobából kukucskálok kifelé, néha az ablakból, néha kidugom az orrom, megnézem a kinti dolgokat, de aztán visszahúzódom, oda legbelülre. Mikor fogok tudni kijönni és ugyanolyan lenni, mint amilyen voltam? Tudok-e majd ugyanolyan lenni? Nem tudom.
Csütörtök óta ki sem dugtam az orromat, holnap megnézem mi van a nagyvilágban és bemegyek a Nagyintézménybe is. Hogy hogyan tervezem? Hát így:
"(Csak ma) kedves leszek. Olyan jól fogok kinézni, ahogyan csak tudok, csinosan öltözködöm, halkan szólok, udvariasan viselkedem, bőkezű leszek a dicséretekkel, senkit sem bírálok, nem találok hibát semmiben, és nem próbálok meg senkit sem megrendszabályozni vagy megjavítani."
Természetesen nem postolhatok idézet nélkül. Bár az író ismeretlen, helyettem mégis kimondta, amire vágyom.
