Vannak emberek, akik konkrétan buták. De annyira buták, hogy üt a butaságuk. Nem holmi fehér kesztyűvel, hanem egyenesen egy métaütővel. Piff-paff-puff. Én mondjuk röhögök, de azért valahol (hol?) sajnálom őket. Miért? Azért, mert buták.
Beszélgetés közben a Csapd le csacsi című klasszikusból jut eszembe az a klasszikussá vált idézet, hogy "Az a te bajod, hogy túl sokáig éltél vidéken és nem fejlődött ki az agyad!". És, barátom, tényleg nem. De ehhez nem muszáj vidéken élni, a pesti butaság is meg tudja ütni a "Te tényleg nagyon buta vagy!" szintet.
Igazából a butaság szerintem összefügg azzal, hogy vannak olyan emberek akik beképzeltek és nem látnak tovább az orruknál. Vagy még addig se. Elvannak a szemüvegük/álarcuk mögött, köszönik szépen, de ha valami nem úgy történik, ahogy ők az elképzelik máris azonnal mindenki hülye, seggfej, fasz és egyébként is bassza meg a világ! Ebben a pillanatban ültetném le az embereket egy bazinagy tükör elé és megkérdezném tőlük, hogy nem-e lehet-e, hogy veled van a baj, pajti?
Nagy az Isten állatkertje... (és ha jogász lennék, folytatnám).
