- Jaj, de kis cuki vagy! Jónapot! Mennyi idős? Jaj, hát nagyon édes... Hogy hívják? Jólvan, jólvan, semmi gond, ugráld csak össze a gatyámat meg a kabátomat a sáros lábaddal,tényleg semmi gond! Rendben, menj csak! Viszontlátásra!
Ilyen szavakat intézük a kutyához és a gazdához, amikor találkozunk az utcán. Egy idő után beszédbe elegyedünk a gazdával, amikor elmegy mellettünk a járdán. Először csak egy "Helló/Jó napot!" dukál, aztán már a "hogy vannak?" is beáll a sorba. Így aztán elég kedves ámbár nem különösebben tartalmas beszélgetések zajlanak le a kutyatulajdonosok között nap, mint nap. A királyi többes itt a "gazdi-kutya" kapcsolatról szól, elsősorban.
Épp egy ilyen beszélgetésnek voltam fél-résztvevőkje és fültanúja. Épp hazaérkezvén, esti sétaidőban, egy kisebb brigád haladt el mellettünk kutyával-pórázzal-hótaposó csizmával és az egyik részvevő épp csak odaköszönt Anyának, de a kutyája addig húzta, míg elég közel került és már nem kellett kiabálni. Jött a kérdés: "hogy vannak? az édes kutyus?", erre Anya könnybelábadt szemmel és hanggal elmondta, hogy az édes kutyus nincs többé, és egy hamar nem is lesz másik. Erre a kutyatulajdonosok sajnálkozni kezdtek, mert szegény, pedig milyen aranyos volt.
Ezt már én se bírtam, se félfüllel, se sehogy, betuszkoltam magunkat a lakásba, köszönjük nekünk ennyi elég volt. Na, persze, minduntalan vártam, hogy körömkopogások közepette legyünk üdvözölve.
