Az előbb, épp reggeli sétáltatásban részesített engem a kutyám, mikoron kisebb monológba kezdtem neki. Egyébként burleszk filmbe illően sétálunk, egyik nap meg is jegyezte a majdnem szemben lakó kutyabarát és -tartó szomszéd. Azt mondta volt, hogy ő szívesen megadja a telefonszámát az ő kutyaoktatójuknak, bár igazán nem bánja a kutyának ezt a fajta viselkedését, mert ő reggelente nagyon jól szórakozik rajtunk (értsd: rajtam és a kutyán). Kutya ugyanis megy elől, én pedig repülök utána. De azért meglágyítottam a lelkét, hogy azért ez a gazdának (értsd: nekem) nem akkora nagy szórakozás, szóval ha úgy gondolom, szívesen megadja a megfelelő kontaktot. Nem is hordok ékszereket a kezemen, mert második napon majdnem bele is építette az eb az én kezembe őket.
Ma reggel viszont igencsak szépen, illedelmesen sétáltunk (nem, nem ő sétáltatott engem), de sajnos megláttunk egy westit, akivel nem nagyon van az eb barátságban. Illetve leginkább a gazdája az, aki nem túl (hogyismondjam) kedves. Amolyan mini-szemináriumot tartott az anyákról úgy általában, aztán Anya anyukájáról, a kurváról, az életről, a kutyámról, a picsáról és egyéb nyalánkságokról - ezt Anyunak címezte, én csak a kivonatot hallottam. Ezért hát, elővigyázatosságból, messzire elkerültem, szerencsére az Eb még észre sem vette. De amikor igen, azonnal elkezdett húzni. Én pedig megálltam, a kutya is megállt, leültettem, leguggoltam mellé és a következőt mondtam: "Figyelj, szívem, ő az a kutya, akihez se most, se máskor nem mehetsz oda, mert te nagy vagy, ő pedig kicsi. Bár én tudom, hogy te csak játszanál vele, de ő sokkal kisebb, mint te, ezért lehet, hogy ami neked játék az neki már nem az. Rendben? Na, menjünk tovább!"
A westi gazdája csak úgy nézett, mit és miért beszélek a kutyához, de egészen pontosan leszarom. Ha ő szidhatja a nagyanyámat, akkor én beszélhetek kedvesen a kutyámhoz. Azt hiszem. Azt persze hozzá kell tenni a történethez, hogy ez iskolába menős időben volt, szóval az egész közelben lévő általános iskola harmadik osztálya hallhatta a monológomat a kutyával. Aki, nem mellesleg, megértette.
(hiányzik a blogolás, ezt most megállapítottam. hazajöttem, letelepedtem a gép elé a kávémmal és csak írtam és írtam. ez azért hiányzik. azt hiszem, visszatérek.)
