Egy (nem is annyira) lusta gondolat motoszkál a fejemben már egy ideje. Rossz irányból motoszkál, rossz irányba. A legrosszabb az, hogy bennem motoszkál. Milyen fura szó ez, hogy motoszkál. Nem jó szó. Bizserget, megnevettett, megcsikiz. Ugyanakkor rám kacsint, szinte hívogat és kínos helyzet(ek)be hoz. Visz.
Szokatlan azt érzés, már-már meg is ijednék magamtól, ha eszemet tudnám akkor, amikor a gondolat a fejemben van. Most például fejemben van, meg nincs is benne, ezért értetlenül ülök a billentyűzet fölött és próbálok ide szavakat leírni a gondolattal kapcsolatban. Azt hiszem, erre most nincsenek szavak.
