A macskám ugat.
Ülök gyanútlanul, olvasom a szociálpszichológiát, halkan duruzsol a Quimby, a macskám néz kifelé az ablakon és ugat. Alig hallhatóan, de "vuff-vuff" hangot hallat kifele magából, én pedig hol halkan röhögök rajta, hol pedig elrohannék vele a macskaneurológiára, hogy biztos macska-e még? Vagy már makacs és átváltozott kutyává, hogy neki se hiányozzon a barátja, és mi se legyünk olyan magányosak. Egyes (és kettes) kultúrákban szent állat a macska. Nem véletlenül.
*: cím a meglepődöttség miatt nincs.
